A 8850 méteres Mount Everest, más néven Csomolungma, Sagarmatha, Kína és Nepál határai által körülölelt hegy nemcsak a Himalája, de a Föld legmagasabb pontja. A csúcsot Radhanath Sikdar indiai matematikus jegyezte fel először 1852-ben. Egy 1998-as amerikai Everest Expedíció során GPS készülék segítségével 8850 méteres magasságot mértek, egy 2005-ös kínai expedíció viszont új magasságot talált mérni, ők 8844,43 m± 0,21 m-t számítottak a csúcsot fedő több méternyi jég és hótakaró levonásával. Egyes adatok szerint, a hegy a tektonikai mozgások révén évente 4 mm-rel növekszik és 27 mm-t csúszik észak-keleti irányban.
Az első mászási kísérlet 1924. június 8-án volt. Az angol George Mallory és Andrew Irvine indult el a világ legmagasabb pontja felé, de soha nem tér vissza. Mallory holtestét később megtalálták, teste földi maradványaira azonban eddig még nem bukkantak rá. Az első sikeres hódítás John Hunt vezetésével 1953. május 29-én történt, amikor az új-zélandi Edmund Hillary és a nepáli Tenzing Norgay végül elérte a csúcsot. Korábban már mindketten próbálkoztak a heggyel, 1951-ben Eric Shipton vezetett expedíció során Hillary, egy évvel később pedig Norgay, akkor még azonban sikertelenül. Az első magyar hegymászó, Erőss Zsolt volt, aki 2002-ben elérte a 8850 méteres magasságot.
A hegy sajnos számos tragédia helyszíne is lett. Csak 1996-ban 19 mászó lelte halálát a csúcs felé vezető úton. Későbbi nyomozások szerint a halálesetek oka a 14%-kal alacsonyabb oxigénszint is lehetett. 2003-ig 1919-en érték el a hegycsúcsot, azonban a mászás közben 179-en meg is haltak. A hegyen máig olyan nehéz időjárási körülmények uralkodnak, hogy sok holttestet megkeresni sem tudtak.
Az Everest képtáraA Carstensz Pyramid „A 7 csúcs” között a legalacsonyabb és a legkevésbé ismert, Ausztrália-Óceánia teteje, 4884 méter. A hetek közül talán ez áll legközelebb az egzotikus jelzőhöz, legalábbis európai szemmel nézve. A Carstensz Pyramid Pápua Új-Guinea egyik szigetén, Nyugat-Iriánon, Óceániában található. Földtanilag ez a bolygó egyik legmozgékonyabb területete, itt érintkezik egymással az Eurázsiai- a Csendes-óceáni- és az Indiai-Ausztráliai-közetlemez. És itt találkozik egymással az Eurázsiai- és a Pacifikus-hegységrendszer is.
A szigeten élő Dani nép tradicionális kultúráját még viszonylag kevéssé fertőzte meg a turizmus, a szigeten nincsenek kiépített turistaútvonalak, így viszonylag érintetlen dzsungelen keresztül vezet az út a hegy felé. A 4884 méter magas hegyet az indonézek Puncak Jaya-nak, azaz Győzelem Csúcsnak nevezik. A nemzetközi nevét Jan Carstenszről, arról a holland felfedezőről kapta, aki első európaiként rálelt. Első megmászója Henrich Harrer (lásd Hét év Tibetben) és csapata volt, 1962-ben. A hegy tulajdonképpen egy meredek gránitfal - megmászásához sziklamászási ismeretek szükségesek (az amerikai skála szerint 5,4-5,8-as nehézségű). Aki kereskedelmi expedícióval indul a csúcsra, annak kifeszített kötelek segítik a feljutást. Az alaptáborig való eljutásnak több módja is van. A leggyorsabb út egy bányán át vezet, ám annak vezetősége nem nézi jó szemmel, ha túl sokan nézik meg közelről a környezetbarátnak korántsem mondható bányászati módszereiket, így nem túl barátságosak.
A kereskedelmi expedíciók ezért általában helikopterrel érik el az úgynevezett Zebra Falat 3700 méteren. Onnan egy napos trekkinggel jutnak el az alaptáborig, ahol egy napig akklimatizálódnak, majd másnap jöhet a "csúcstámadás". A Carstensz Pyramid-ot viszonylag kevesen mászták még meg. Ennek fő oka a térség ingatag politikai és biztonsági helyzete. (A sziget Indonézia része, mióta 1963-ban kiűzték a holland gyarmatosítókat, gurilla csoportok (főleg az Organisasi Papua Merdeka, azaz OPM) a sziget függetlenségéért küzdenek. A sziget nevét 1999. dec. 31-én Irian Jayaról Papuára változtatták.) Az engedélyek beszerzése hónapokba, sőt évekbe is beletelhet, így aki nem akar mélyreható ismereteket szerezni az indonéz bürokrácia bugyrairól, annak a kereskedelmi expedíciókhoz való csatlakozást ajánlják.
Mivel a csúcs az Egyenlítő közelében fekszik - a déli szélesség 4. fokánál - így az éghajlat egész évben hasonló. Szinte mindig esik, és a csúcs közelében hóesésre is számítani lehet, viszont a fagyásveszély legalább kicsi.
A Carstens képtáraMt. McKinley - Denali
A Mt. McKinley - Denali „A 7 csúcs” között a harmadik legmagasabb, Észak-Amerika teteje, 6194 méter. Az Északi-sarkkör közelében, Alaszkában található. A 7 csúcs közül a második legnehezebben mászhatónak tartják, főként a hideg és a nehéz megközelíthetősége miatt. A nevét William McKinley amerikai elnökjelöltről kapta. Egy aranyásó nevezte el róla, aki az arany alapú pénzért kampányolt, amikor arról folyt a vita, hogy a dollár arany vagy ezüst alapú legyen. A csúcsot Denaliként nevezik egyre gyakrabban, ami a helyi indián (athabascan) nyelven „A Magas”-at jelenti. Az alacsonyabb, északi csúcsot 1910-ben mászta meg egy amerikai csoport, a magasabb, déli csúcsot három évvel később. A legtöbb hegymászó (mintegy 80%-uk) az ún. West Buttress útvonalon jut fel. Ezen az útvonalat először 1951-ben mászták meg. Az első téli mászás Dave Johnston, Ray Genet és Art Davidson nevéhez fűződik. A körülményekről eleget elmond az útjukról írt könyvük címe: Mínusz 148 fok.
A mászásra legalkalmasabb időszak május végétől júliusig terjed. A McKinley képtáraA Vinson Massif „A 7 csúcs” között a hatodik legmagasabb, Antarktisz teteje, 4897 méter. Az Ellsworth hegység legmagasabb pontját csak 1957-ben fedezte fel az amerikai haditengerészet egyik repülője. Carl G Vinsonról, Georgia állam szenátoráról nevezték el. Vinson szenátor szorgalmazta leginkább a Kongresszusban, hogy támogassák pénzügyileg az Antarktisz feltérképezését. 1
966-ban mászta meg először a Nicholas Clinch vezette amerikai expedíció. A nyolcvanas évek óta indulnak a 4897 méter magas hegyre kereskedelmi expedíciók. 2005-ig kb. ezer hegymászó jutott fel a csúcsára. Mivel nincs túl magasan és nem túl meredek, a magashegyi síelés kedvelői is előszeretettel használják. A Vinson Massifról sível először Pat Morrow és Martyn Williams jutott le 1985-ben.
A a Vinson technikailag nem nehéz hegy, az út egy hosszú havas emelkedő, amelyen igen extrémek lehetnek az időjárási körülmények. Ha jó az idő, a kilátás pazar, és a nulla fok körüli hőmérséklet kellemesnek is mondható. Az időjárás azonban nagyon gyorsan változhat, és hőmérséklet -30 C fok alá zuhanhat. Az expedíciók a chilei Punta Arenas-ból indulnak a Fehér Kontinensre.A déli 80. szélességi körnél lévő Patriot Hills bázishoz repülnek kb 4,5 óra alatt, onnan pedig egy óra alatt a Vinson alaptáborába. A csúcsig még két tábort építenek ki. Az expedíció időtartama 15-22 nap között változik, az időjárástól függően. Mivel az Antarktiszon az év hat hónapján keresztül nem kel fel a nap, így az expedíciók a déli félteke nyarán, vagyis a nov-március időszakban indulnak. Nagyobb nehézségi fokozatot jelent az ún. téli mászás, a -30 fok körüli hőmérséklet és a vaksötét miatt.
A Vinson képtáraAz Aconcagua „A 7 csúcs” között a második legmagasabb, Dél-Amerika teteje, 6959 méter. Észak-keletről a Valle de las Vacas , dél-nyugatról a Valle de los Horcones Inferior határolja. A gleccserekkel díszített hegyóriás az Aconcagua Provincial Park része, így a mászás előtt engedélyre van szükség. Folyója is van, azonos névvel, amely a déli lejtőn ered és nyugaton a Csendes-óceánba ömlik.
Nevének eredete valószínűleg vagy az arauca Aconca-Hue vagy a quechua Ackon Cahuak szóból származik, amelyeknek jelentése "szikla őrszem". Az Aconcagua mászás szempontjából nem számít nehéznek, legalábbis az északi oldalról a hagyományos úton közelítve meg. Ezen a vonalon három tábor nyújt pihenőhelyet a csúcs eléréséig, amire szükség is van a levegőritkulás miatt (oxigénpalack használata azonban nem szükséges).
Egy alternatív útvonal az észak-keleti gleccseren keresztül vezet, a Vacas völgyben megközelíti az ormokat, majd felemelkedik a gleccser aljáig, ahol azután az északi útvonalhoz csatlakozik. Nehezített utak a déli és dél-nyugati gerincen vezetnek. A csúcs mászására a legkedvezőbb idő november és március között adódik. Az első jegyzett expedíció 1896. decemberében vette célba az Aconcaguát az angol Edward Fitzgerald vezetésével. Elsőként a svájci Mathias Zurbriggen írhatta be a nevét a történelembe, amikor 1897. január 14-én elérte a csúcsot. Néhány nappal később két további társa is utolérte, Nicolas Lanti és Stuart Vines. Az első argentin csúcshódító, Nicolás Plantamura, hivatását tekintve egy katona volt, aki 1934. március 8-án érte el a 6959 méteres magasságot.
Az első sikeres női mászó a francia Adriana Banca volt, 1940. március 7-én. A hagyományos útvonal rekordja 1991-ben született 5 óra és 45 perces idővel.
Az Aconcagua képtára |
Látogatott oldalak...
Adója 1 %-át......kérem ajánlja fel a: Ki olvas minket?Oldalainkat 39 vendég és 0 tag böngészi KapcsolatCsúcskereszt Sportegyesület Dr.Horváth Árpád hegymászó gyógyszerész Keresés |