Mont Blanc 2010. szeptember 19-24.


Bár régóta terveztem, szeptember közepén jutottam el a Mont Blancra. Vasárnap érkeztünk meg Chamonix-ba egész napos autózás után, ahol egy 56-os magyar kempingjének a garázsában aludtunk. A hétfő reggeli indulás egy pici meglepetést tartogatott: ugyanis a kisvonat előző nap közlekedett utoljára. Ez annyit jelentett, hogy csak 1800 méterig tudtunk felvonóval eljutni, vagyis plusz 500 méter szintet kellett megtenni. Ez nem kifejezetten kényelmes, különösen olyan talpfákon, amelyek távolsága még véletlenül sem egyforma. A talpfák után végre „sima” hegyi ösvény következett a Tete Rousse házig, ahol a ház előtt egy gleccseren kell átkelni. Ez azért említésre érdemes, mert nemrég fedezték fel, hogy a gleccser jege alatt hatalmas tó képződött olvadékvízből. Egy hasonló tó száz évvel ezelőtt a hatalmas nyomás miatt átszakította a jeget és lezúdult a völgybe nagyon sok ember halálát okozva. Ezt most úgy próbálják megelőzni, hogy több helyen átfúrták a gleccser jegét és szivattyúzzák alóla a vizet.
A Tete Rousse háztól a Gouter házig az út nem túl hosszú, de meredek és izgalmas. Át kell kelni először a Grand Couloir-on. Itt a fentről lezúduló, jégből kiolvadt kövek jelentik a veszélyt. A biztonság kedvéért egy drótkötél van kifeszítve a két széle között, amire karabinerrel rá lehet kattintani. De most olyan kevés hó volt, hogy nem is lehetett elérni a kötelet. A technika: egyesével, amilyen gyorsan csak lehet átjutni. A többiek pedig figyelik, hogy jön-e kő. Szerencsére simán átértünk. Ezután következett a meredek fal, ahol helyenként szintén volt rögzített drótkötél. A fal tetején pedig a Gouter ház. A délutáni pihenő alatt volt idő fényképezni, megnézni a csúcsra induló utat. Persze a csúcs nem látható a háztól, elég messze van távolságban és szintben is. Hajnali 2-kor indultunk, kényelmes tempóban még sötétben érkeztünk a Vallot házhoz. Ez egy rozsdamentes acélból készült menedék, ami nagyon jó szolgálatot tett már sok hegymászónak vihar esetén. Innen már kötéllel összekötve haladtunk tovább. Sokszor gerinc szélén vezetett az út. Szép tiszta, kissé szeles időben értünk fel a csúcsra. Igazság szerint nem is lehet pontosan tudni hol a legmagasabb pont, hiszen egy nagy lankás tető jelenti a csúcsot. Akár 20-30 ember is elfér egyszerre. A tiszta időben sokan jöttek, nagy volt a forgalom. Csúcscsoki, csúcsfotó, aztán indulás lefelé. Melegen sütött a nap, mire visszaértünk a Gouter házba. Jól esett volna egy meleg leves, ehelyett kupacokba rakott matracok fogadtak, a konyha bezárt. Már csak téli szállásként lehet igénybe venni, a személyzet várta a helikoptert, hogy levigye őket. Rövid pihenő után mi is leindultunk. Néhol hátrafelé kellett menni a meredek oldalon. Gond nélkül átjutottunk a kuloáron is. Este a közös vacsoránál gratuláltunk egymásnak. Aztán jött a jól megérdemelt pihenés.
Reggel 9 körül indultunk. Úgy döntöttünk, hogy nem a hosszú úton megyünk, amerre jöttünk, hanem egy jóval rövidebb, ám meredek utat választottunk. Havas, csúszós időben azonban nem tanácsos erre menni. A kisvasút felső állomásától már az ismerős, de megszokhatatlan talpfákon haladtunk a felvonóig. A kempingben nagyon jól esett a meleg zuhany. Pakolás, majd egy kis séta még Chamonix-ben, és 3 óra körül el is indultunk haza.

 

A Mont Blanc képtára

Támogatók:

 

Látogatott oldalak...

Oldalletöltések száma: 3265557

Adója 1 %-át...

...kérem ajánlja fel a:
Csúcskereszt Sportegyesület
részére. Adószám:
18592199-1-10
Köszönöm
Dr.Horváth Árpád

Ki olvas minket?

Oldalainkat 47 vendég és 0 tag böngészi

Kapcsolat

Csúcskereszt Sportegyesület

Dr.Horváth Árpád hegymászó gyógyszerész
H-3292 Adács
Kossuth u.13.
Magyarország
Tel: +36 37 550 008
e-mail: dr.horvath.arpad(kukac)t-online(pont)hu

Keresés